A szakemberek számításai alapján a jelenlegi trendek folytatódása esetén az éves tűzifaigény – beleértve a lakossági és ipari felhasználást is – elérheti a 9,3 millió köbmétert. Ezzel szemben a fenntartható módon kitermelhető mennyiség nagyjából 4,7 millió köbméter körül alakul. Ez azt jelenti, hogy a kereslet közel kétszerese annak, amit a hazai erdők hosszabb távon károsodás nélkül elbírnának. A különbség nem pusztán statisztikai probléma, hanem egy olyan feszültségforrás, amely már most is érezhető bizonyos térségekben, különösen az ország középső és keleti részein.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a rezsicsökkentés keretében fenntartott árak és támogatások mesterségesen magasan tartják a keresletet. A tűzifa sok háztartás számára továbbra is az egyik legolcsóbb, vagy sokszor az egyetlen elérhető fűtési megoldás, ezért a felhasználás csökkenése nem követi automatikusan a piaci logikát. Ez egyre élesebb versenyt teremt a lakossági és az ipari szereplők között, ami további feszültségeket generál az ellátásban.
Ha a jelenlegi folyamatok tartóssá válnak, az nemcsak gazdasági, hanem környezeti szempontból is súlyos következményekkel járhat. A tartós tűzifahiány növelheti az illegális fakitermelés kockázatát, ami közvetlenül veszélyezteti az erdők állapotát. Emellett a rossz minőségű tüzelőanyagok használata fokozhatja a légszennyezést, ami különösen a téli hónapokban jelent komoly egészségügyi problémát. Az erdők túlhasználata pedig hosszabb távon a biológiai sokféleség csökkenéséhez és az ökoszisztémák sérüléséhez vezethet.
A kutatók szerint a megoldás nem egyetlen intézkedésben rejlik, hanem egy átfogó szemléletváltásban. Az egyik legfontosabb lépés az épületek energetikai korszerűsítése lenne, amely jelentősen csökkentheti a fűtési igényt. Szigetelési programokkal, korszerű nyílászárókkal és modern fűtési rendszerekkel akár 70 százalékot meghaladó mértékben is vissza lehetne fogni a lakossági tűzifa-felhasználást. Ez nemcsak az erdők terhelését csökkentené, hanem a háztartások rezsiköltségeit is mérsékelné. Fontos tényező az is, hogy Magyarországon a tűzifahasználat szorosan összefügg az energiaszegénységgel. Sok család nem választásból, hanem kényszerből fűt fával, ezért a változáshoz elengedhetetlenek a célzott állami támogatások. Ezek nélkül a leginkább rászorulók számára a korszerűsítés egyszerűen nem elérhető.
A kérdés túlmutat az erdőgazdálkodáson: a lakóépületek felújítása és az energiafelhasználás átalakítása kulcsszerepet játszik abban is, hogy Magyarország teljesíteni tudja a 2050-re kitűzött klímavédelmi célokat. A probléma súlyát jól jelzi, hogy politikai szinten is egyre gyakrabban kerül napirendre. A Tisza Párt például már felvetette a rezsicsökkentési rendszer átalakítását, valamint a tűzifa áfájának mérséklését, ami jelzi, hogy a kérdés nemcsak szakmai, hanem társadalmi és gazdasági viták középpontjába is került.
Összességében egy olyan problémáról van szó, amelynek megoldása időigényes, de halaszthatatlan. Ha nem történnek átfogó változtatások, a jelenlegi egyensúlytalanság egyre súlyosabb következményekkel járhat – nemcsak az erdők, hanem a lakosság mindennapi életének szempontjából is.
