Az elmúlt időszakban jelentősen átalakult a nyugdíjazás rendszere. A nyugdíjkorhatár fokozatosan emelkedett, több korábbi kedvezmény megszűnt, és mindez sokak számára bizonytalanná tette a jövőt. A jelenlegi szabályozás szerint 2024-től a nyugdíjkorhatár egységesen 65 év, ami különösen az 1960 után születetteket érinti érzékenyen.
Ezzel párhuzamosan egyre többen vesztik el a bizalmukat az állami nyugdíjrendszer iránt. A statisztikák szerint főként a 45 év felettiek körében nő látványosan az öngondoskodás iránti igény, sokan már most tudatosan takarékoskodnak az időskori évekre. Ennek oka részben az, hogy az elmúlt évtizedben több jelentős változás történt: megszűnt például a rokkantsági nyugdíj, és helyette különféle ellátások – rehabilitációs vagy rokkantsági járadék – léptek életbe.
A jelenlegi szabályozás szerint öregségi nyugdíjra az jogosult, aki betöltötte a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, legalább 20 év szolgálati idővel rendelkezik, és a nyugdíj megállapításakor már nem áll munkaviszonyban. Az 1960-ban születettek esetében ez azt jelenti, hogy 2025-ben, 65 évesen vonulhatnak nyugdíjba. Akik nem rendelkeznek legalább 20 év szolgálati idővel, azok teljes nyugdíjra nem jogosultak, de minimum 15 év esetén résznyugdíjat kaphatnak.
A nyugdíjkorhatár emelése fokozatosan zajlott le az elmúlt években, néhány év alatt 63 évről 65 évre nőtt. Ma már mind a nők, mind a férfiak esetében egységes a korhatár. Akinek viszont nincs meg a szükséges szolgálati ideje, az nem jogosult nyugdíjfolyósításra.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai jól mutatják a helyzetet: 2022-ben az átlagnyugdíj 164 ezer forint volt, miközben az átlagkereset bruttó összege meghaladta az 515 ezer forintot, a nettó pedig a 355 ezer forintot. Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíj az aktív keresetek kevesebb mint felét tette ki. A medián nyugdíj – amely jobban tükrözi a valós helyzetet – 2023 elején körülbelül 185 ezer forint volt, és a nyugdíjasok döntő többsége ennél sem kap többet havonta.
Mindez jól mutatja, miért csökken a fiatalabb generációk bizalma az állami nyugdíjrendszerben. Egyre többen érzik úgy, hogy kizárólag erre támaszkodni kockázatos, ezért inkább saját megtakarításokkal, nyugdíj-előtakarékossággal próbálják biztosítani az időskori anyagi biztonságukat.