A szív- és érrendszeri betegségek világszerte a vezető halálokok közé tartoznak, a dohányzás pedig ezek egyik legjelentősebb és legjobban azonosítható kockázati tényezője. Nem túlzás azt mondani, hogy a cigaretta a szív számára olyan, mint egy lassan ható méreg. A dohányosoknál a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának esélye kétszer-négyszer nagyobb, mint a nem dohányzóknál. Ez a kockázat sokszor már jóval azelőtt felépül, hogy az ember bármilyen komolyabb tünetet észlelne magán. Ráadásul nem számít, ki mennyit dohányzik: a „csak napi pár szál” is minden egyes alkalommal terheli a szívet és az érrendszert.
Különösen aggasztó, hogy nemcsak az aktív dohányosok érintettek. A passzív dohányzás sokáig elbagatellizált jelenség volt, pedig a valóságban komoly veszélyt jelent. Azoknál is, akik nem gyújtanak rá, de rendszeresen belélegzik a füstöt, a szív- és érrendszeri kockázat akár 25–30 százalékkal is nőhet. Ez különösen sok embert érint, hiszen sokan úgy élnek füstös környezetben, hogy közben magukat nem tartják dohányosnak.
A szív és az erek állapota közvetlen hatással van az agyműködésre is, hiszen az oxigén- és tápanyagellátás ezen az útvonalon történik. Ha a keringés romlik, annak hatása lehet a koncentrációra, a gondolkodásra és az általános teljesítőképességre is. A legsúlyosabb következmények pedig jól ismertek: szívinfarktus, stroke, életveszélyes szívritmuszavarok. Az adatok szerint világszerte a halálesetek mintegy harmada szív- és érrendszeri okokra vezethető vissza. Az európai statisztikák alapján a dohányzó emberek közel fele ilyen betegségek következtében veszítette életét. Magyarországon évente körülbelül 62 ezer haláleset hozható összefüggésbe a dohányzással, ami óriási társadalmi és emberi veszteség.
A dohányfüstben található anyagok több irányból is károsítanak. A nikotin megemeli a pulzust és a vérnyomást, így a szívnek folyamatosan nagyobb terheléssel kell dolgoznia. A szén-monoxid csökkenti a vér oxigénszállító képességét, ami oxigénhiányos állapotot idéz elő. Emellett a füstben lévő vegyületek károsítják az erek belső falát, gyulladást idéznek elő, gyorsítják az érelmeszesedést, és növelik a vérrögképződés kockázatát. Egy ilyen vérrög elzárhat egy koszorúeret, és egyik pillanatról a másikra bekövetkezhet a súlyos baj.
A jó hír az, hogy a szervezet meglepően gyorsan reagál a leszokásra. Sokan azt gondolják, hogy túl késő változtatni, pedig a pozitív hatások már rövid időn belül jelentkeznek. A cigaretta elhagyása után húsz perccel a pulzus és a vérnyomás már a normál irányába mozdul el. Egy napon belül javul a vér oxigénellátottsága, amit sokan frissebb légzésként és több energiaként élnek meg.
Az elkövetkező hetekben fokozatosan javul a keringés és a terhelhetőség, könnyebbé válik a mozgás, csökken a fulladásérzés. Egy év elteltével a koszorúér-betegség kockázata már nagyjából a felére csökken, öt–tizenöt év után pedig a stroke esélye elérheti a nem dohányzók szintjét. Ezek a számok azt mutatják, hogy a szervezet képes regenerálódni, ha esélyt kap rá.
A leszokás persze nem mindig egyszerű, és ritkán megy egyik napról a másikra. Visszaesések, nehezebb időszakok előfordulhatnak, de ma már sokféle segítség létezik a folyamat támogatására. A legfontosabb lépés gyakran az elhatározás: nem halogatni tovább, hanem belevágni.
Végül érdemes kimondani, hogy a dohányzás nemcsak egyéni ügy. A füst mindenkit érint, aki a közelben van. Amikor a passzív dohányzás is jelentősen növeli a kockázatot, akkor ez már közös egészségügyi kérdés. A döntés hatása nemcsak a dohányos testében, hanem a környezetében élők életében is megjelenik.