2021 februárjában, nem sokkal az európai oltási kampány indulása után Sabine Eichinger, a Bécsi Orvostudományi Egyetem hematológusa egy rendkívüli esettel találkozott. Egy 49 éves ápolónőnél az AstraZeneca vakcina beadását követően szokatlan helyeken kialakuló vérrögök és kontrollálhatatlan vérzés jelentkezett, amely végül tragikus kimenetelű lett. Eichinger felvetette, hogy a tünetek összefügghetnek az oltással.
Az ügyben egy véralvadási rendellenességekkel foglalkozó kutatóhoz fordultak. A vizsgálatok során a szakemberek kimutatták, hogy az érintett beteg szervezetében olyan antitestek jelentek meg, amelyek a PF4 nevű, a véralvadásban szerepet játszó fehérjéhez kötődtek. A következő hónapokban Európában és az Egyesült Államokban több hasonló esetet jelentettek az AstraZeneca és a Johnson & Johnson vakcinák kapcsán, és ezeknél is PF4-ellenes antitesteket azonosítottak.
A VITT előfordulása rendkívül ritka volt: nagyjából minden 200 000 beoltott közül egy embernél jelentkezett. Ennek ellenére több ország korlátozta az AstraZeneca vakcina alkalmazását, az Egyesült Államokban pedig a Johnson & Johnson oltását később kivonták a forgalomból.
Évekkel később sikerült pontosabban feltárni a háttérben álló mechanizmust. Mindkét vakcina adenovírust használ, amely a SARS-CoV-2 vírus tüskefehérjéjének genetikai információját juttatja be a sejtekbe, hogy immunválaszt váltson ki. Bizonyos, genetikai hajlammal rendelkező embereknél azonban az adenovírushoz köthető fehérjék olyan „téves” antitestválaszt indíthattak el, amely nem a vírus ellen, hanem a saját PF4 fehérje ellen irányult.
Ez a folyamat láncreakciót indíthat el a vérlemezkékben: egyszerre alakulhatnak ki vérrögök, miközben a vérlemezkeszám csökken, ami vérzékenységhez vezethet. A kutatók azt is megfigyelték, hogy a VITT-ben érintett betegeknél a B-sejtek – az immunrendszer antitesttermelő sejtjei – olyan változáson mentek keresztül, amely erősebb kötődést eredményezett a PF4 fehérjéhez, tovább fokozva az immunreakciót.
Az új eredmények nemcsak a múlt eseményeinek megértését segítik, hanem a jövő vakcinafejlesztésében is fontos szerepet játszhatnak. Bár az adenovírus-alapú COVID-19 vakcinákat már kivonták a forgalomból, maga a technológia továbbra is használatban van, például az ebola elleni oltások esetében, és fejlesztés alatt állnak influenza, malária, tuberkulózis és más fertőző betegségek elleni vakcinák is.
A kutatók célja, hogy a feltárt mechanizmusok ismeretében a jövőbeni vakcinák még biztonságosabbak legyenek, miközben megőrzik hatékonyságukat. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a VITT extrém ritka mellékhatás volt, és a COVID-19 elleni oltások globálisan milliók életét mentették meg a járvány legsúlyosabb időszakában.
