Az alábbiakban összefoglalom, mit talált az új, sokat idézett amerikai vizsgálat, mit mondanak a kardiológusok a D3-ról, és mik azok a szabályok, amelyeket tényleg nem érdemes félvállról venni.
Mit mutat az új amerikai vizsgálat? – Kevesebb második szívinfarktus, ha személyre szabják a D3-at
Az Amerikai Szív Társaság (AHA) 2025-ös tudományos ülésein mutatták be annak a kutatócsoportnak az eredményeit, amely a D3-vitamin célzott alkalmazását vizsgálta friss szívinfarktuson átesett betegeknél. A vizsgálat neve TARGET-D volt, és az amerikai Intermountain Health rendszer kórházaiban zajlott, Heidi May és munkatársai vezetésével.
A kutatók arra keresték a választ, hogy ha nem „vaktában” adnak D-vitamint, hanem egyénre szabottan, vérvizsgálat alapján állítják be az adagot, akkor csökken-e a második szívinfarktus kockázata és van-e bármilyen komoly mellékhatása a magasabb dózisú pótlásnak.
Kik vettek részt a TARGET-D vizsgálatban?
A vizsgálatba 630 pácienst vontak be, akik az azt megelőző 30 napban szívinfarktuson estek át.
A résztvevők több mint 78% férfi volt, az átlagéletkor 62,6 év, a követési idő 2017-ben indult, és 2025 márciusáig tartott – átlagosan 4 évnél hosszabb utánkövetéssel. Mindenkinél ismert volt a vérben mért 25(OH)D-szint, ami a D-vitamin státusz legfontosabb laborértéke. A betegeket véletlenszerűen két csoportra osztották. Az egyik, a kontrollcsoport akik nem kaptak célzott D3-vitamin kiegészítést (csak a szokásos kardiológiai kezelést). A másik pedig a D3-vitamint kapó csoport akiknek személyre szabottan állították be a D3-adagolást, azzal a céllal, hogy a 25(OH)D szint tartósan 40 ng/ml fölé kerüljön.
A vizsgálat elején a betegek 85%-ának D-vitamin szintje 40 ng/ml alatt volt, vagyis a többség hiányos vagy legalábbis nem optimális tartományban mozgott.
Ezért a D3-at kapó csoport több mint felénél 5000 NE (IU) volt a kezdő napi adag, ez jóval magasabb, mint az általános ajánlásban szereplő 600–800 NE felnőtteknek.
A D-vitamin szintet évente ellenőrizték, és ha a célértéket nem érték el, akkor 3 havonta újabb kontroll következett, és hozzáigazították az adagot. Amikor stabilan 40 ng/ml fölé került a szint, visszatérhettek az évenkénti laborra.
Mi lett az eredmény?
A hosszú távú utánkövetés során a kutatók összesen 107 súlyos szív- és érrendszeri eseményt jegyeztek fel (újabb infarktus, stroke, szívelégtelenség miatti kórházi felvétel, illetve halálozás).
Ami különösen figyelemre méltó volt, hogy a fő, összetett végpont (bármilyen nagy kardiovaszkuláris esemény) szempontjából nem volt egyértelmű különbség a két csoport között, viszont a részletes elemzés azt mutatta, hogy a második szívinfarktus kockázata körülbelül a felére csökkent azoknál, akik személyre szabott D3-pótlást kaptak (kb. 3,8% vs. 7,9%).
A kutatók ezért úgy fogalmaznak: a D3-vitamin ígéretes kiegészítő eszköz lehet a szívinfarktuson átesett betegek kezelésében, de az eredményt nagyobb, független vizsgálatokban is meg kell erősíteni, mielőtt bárki általános ajánlásként tekintene rá.
Miért nem mindegy, hogyan szedsz D3-vitamint?Mennyi a „hivatalos” ajánlás?
A nemzetközi ajánlások szerint az egészséges felnőttek számára a napi 600–800 NE (15–20 µg) D-vitamin bevitel számít ajánlott mennyiségnek. E fölött is lehet biztonságosan D-vitamint szedni, de a legtöbb szakmai forrás 4000 NE/nap körül húzza meg a biztonságos felső beviteli határt. Tartósan, ennél jóval nagyobb adagoknál már nő a D-vitamin túladagolás (toxicitás) kockázata.
Nagyon fontos: a TARGET-D-ben a magasabb dózis szoros orvosi kontroll mellett, rendszeres vérvétésekkel és egyénre szabottan történt – ez óriási különbség ahhoz képest, hogy valaki „ránézésre” szed minden nap 5000–10 000 NE-t, orvosi felügyelet nélkül. A túl sok D3 sem játék hiszen vannak következmények. Ugyan önmagában nem mérgező, de ha túl sokáig, túl nagy dózisban szeded, akkor a vér kalciumszintje veszélyesen megemelkedhet (hiperkalcémia). Ennek lehetséges következményei:hányinger, hányás, étvágytalanság, fogyás, gyengeség, szédülés, zavartság, koncentrációs problémák, szívritmuszavarok, akár életveszélyes formában, vesekövek, majd veseelégtelenség, lágyrészek (például erek, szívbillentyűk) meszesedése.
A toxikus állapot általában akkor alakul ki, ha a 25(OH)D-szint tartósan 150 ng/ml fölé megy, ami jóval meghaladja a kívánatos 20–50 ng/ml körüli tartományt. Ezért nem tanácsos „vakon” szedni nagy dózisú D-vitamint vérvétel nélkül.
_31.webp)
Mit jelent ez egy szívinfarktuson átesett betegnek?
A mostani vizsgálat üzenete nem az, hogy: „Ha volt infarktusod, vegyél a drogériában egy nagy doboz D3-at, és máris felezed a kockázatod.” A kardiológusok inkább ezeket hangsúlyozzák: A szívgyógyszereket nem váltja ki semmilyen vitamin. A vérrögképződésre, vérnyomásra, koleszterinre ható gyógyszereket, életmódbeli tanácsokat nem helyettesíti a D3 – legfeljebb kiegészítheti azokat. A D3-pótlás akkor ígéretes, ha célzott, ellenőrzött és személyre szabott.
A TARGET-D abban volt különleges, hogy nem fix adagot adtak mindenkinek, hanem laboreredmény-alapú dózisbeállítást alkalmaztak. Ez még nem új irányelv, hanem egy erős jelzés. Az eredmény statisztikailag és klinikailag is ígéretes, de szükség van további, nagy vizsgálatokra, mielőtt minden infarktuson átesett beteg számára rutinszerűen előírnák a 40 ng/ml feletti D-vitamin szintet. Ha volt szívinfarktusod, D-vitamint csak orvosi felügyelettel kezdj – különösen nagy dózisban.
A kardiológusnak és a háziorvosnak tudnia kell arról, hogy mit szedsz, mert egyes gyógyszerekkel (például bizonyos vízhajtókkal) együtt a D-vitamin túladagolás könnyebben okozhat hiperkalcémiát.
Kinek érdemes egyáltalán D-vitamint szednie?
A D-vitamin természetes forrása a napfény, kisebb részben egyes élelmiszerek (zsíros halak, tojás, dúsított tejtermékek). Ennek ellenére mérsékelt égövön, irodai életmóddal, főleg télen nagyon gyakori a D-vitamin hiány. A legtöbb irányelv szerint érdemes D-vitamin pótláson gondolkodnia az idősebbeknek (különösen 65 év felett), azoknak, akik alacsony napsugárzásnak vannak kitéve (irodai munka, kevés szabad levegőn töltött idő), túlsúlyos, elhízott személyeknek, sötétebb bőrűeknek, akiknél ugyanannyi napsütés kevesebb D-vitamint termel, bizonyos emésztőszervi, máj- vagy vesebetegségben szenvedőknek, akiknél romlik a felszívódás vagy az átalakulás.
Nem az öndiagnózis a cél, hanem az, hogy a háziorvossal, kezelőorvossal átbeszéld, szükség van-e D-vitamin szedésére, és ha igen, milyen dózisban.