Egy friss, asztrológiai alapú megközelítés most egy egészen más szemszögből próbálta értelmezni ezt a jelenséget. A cél nem az volt, hogy konkrét politikai döntéseket magyarázzon, hanem hogy feltárja, milyen személyiségjegyek állhatnak a sokak által érzékelt különös „energia” mögött.
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása szerint egy erősen kettős karakter rajzolódik ki. Egyszerre jelenik meg benne a lendületes, akár kockázatot is vállaló újító és a tudatosan építkező, stratégiai gondolkodó. Ez a belső dinamika adhatja azt az intenzitást, amely a nyilvános megszólalásaiban is visszaköszön. Nem véletlen, hogy sokan egyszerre érzik inspirálónak és nehezen kiszámíthatónak.
Az elemzés külön hangsúlyt fektet a Jupiter és a Szaturnusz együttállására, amely az asztrológia szerint ritka és erős kombináció. Ezt általában úgy értelmezik, hogy az illető egyszerre képes nagy léptékben gondolkodni és fegyelmezetten meg is valósítani elképzeléseit. Ez a kettősség magyarázhatja, hogy miért tűnik egyszerre idealistának és rendkívül céltudatosnak.
A személyiség másik fontos rétege az intuíció és az érzékenység, amelyet az elemzés a Halak csillagjegy hatásával magyaráz. Ez a jegy az empátiával, a ráérzéssel és az érzelmi intelligenciával áll kapcsolatban, ami segíthet abban, hogy valaki gyorsan reagáljon a társadalmi hangulatokra. Ugyanakkor ez a fajta működés olykor azt is jelentheti, hogy az erős belső víziók időnként felülírják a hideg racionalitást.
Ezt a belső feszültséget tovább erősíti a Neptunusz és a Nap közötti kapcsolat, amely az elemzés szerint egyfajta folyamatos egyensúlykeresést jelez. Az intuíció és a valóságérzékelés közötti „kötéltánc” egyszerre lehet kreatív erőforrás és kockázati tényező. Ebben a képletben a Szaturnusz szerepe az, hogy valamiféle stabilitást és felelősségtudatot adjon a döntésekhez.
A megosztottság, amely körülötte kialakult, részben ebből a komplexitásból fakadhat. Akik az idealista, jövőbe mutató oldalát látják, gyakran inspirálónak tartják. Mások viszont inkább a kiszámíthatatlanságot érzékelik, és emiatt óvatosabbak vele szemben. Ez a kettősség azonban nem feltétlenül hátrány a politikában: sokszor éppen az ilyen karakterek képesek valódi változásokat elindítani. Az elemzés végkövetkeztetése szerint egy úgynevezett „látnoki” típus képe rajzolódik ki. Ez nem misztikus értelemben értendő, hanem abban, hogy az ilyen személyiségek hajlamosak a megszokott kereteken túl gondolkodni, és új irányokat kijelölni. Ugyanakkor ez mindig együtt jár bizonyos fokú bizonytalansággal is.
A legfontosabb kérdés így az marad, hogy ez a belső kettősség hosszabb távon inkább erőforrásként vagy inkább kockázatként jelenik meg. Ha az egyensúly fennmarad az intuíció és a tudatos stratégia között, akkor komoly politikai potenciált jelenthet. Ha viszont ez az egyensúly megbillen, ugyanebből a forrásból fakadhatnak a legnagyobb hibák is.
Úgy tűnik, a jelenség kulcsa éppen ebben az összetettségben rejlik. Ez az, ami egyszerre teszi figyelemfelkeltővé, nehezen besorolhatóvá – és ami miatt sokan úgy érzik, hogy egy szokatlan politikai karakterrel állnak szemben.
