A magasság alapján meghatározott súlytartományok csupán tájékoztató jellegűek, és általában három testalkattal számolnak: vékony, átlagos és erős. Például 160 cm-es magasságnál a vékony testalkat esetén nagyjából 47–52 kg, átlagos testalkatnál 50–56 kg, erősebb csontozatnál pedig 56–63 kg tekinthető irányadónak. 170 cm-nél a vékony testalkatúaknál körülbelül 53–60 kg, átlagos alkatnál 56–63 kg, erősebb testalkat esetén pedig 64–70 kg közötti tartomány szerepel ajánlásként. 180 cm-es magasságnál a vékony testalkat 60–67 kg, az átlagos 63–72 kg, míg az erősebb 72–78 kg körüli értéket jelenthet. A 190 cm-es magasságnál ez hozzávetőleg 68–74 kg (vékony), 71–81 kg (átlagos) és 76–86 kg (erős) közé esik. Ezek az adatok azonban átlagokra épülnek, és nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket.
Fontos megérteni, hogy a testsúly önmagában nem mond el mindent. Képzeljünk el egy 170 cm magas, 100 kg-os férfit: első hallásra túlsúlyosnak tűnhet, de ha jelentős az izomtömege, teljesen más képet mutat. Az izomszövet sűrűbb, mint a zsírszövet, így ugyanakkora testsúly más testformát és egészségi kockázatot jelenthet.
Az egyik legismertebb számítási módszer a Broca-féle képlet, amely szerint az ideális testsúly megközelítőleg a testmagasság centiméterben mért értéke mínusz 100, majd ennek az eredménynek további 10%-át is le kell vonni. Egy 167 cm magas embernél ez 67 kg mínusz 6,7 kg, vagyis körülbelül 60 kg-os „ideális” testsúlyt ad. Ez azonban csak durva becslés, mert nem számol a testösszetétellel, az életkorral vagy a hormonális állapottal.
A BMI, azaz a testtömeg-index szintén gyakran használt mérőszám. Kiszámítása a testsúly kilogrammban osztva a testmagasság méterben mért négyzetével. 18,5 alatti érték soványságot, 18,5–24,9 közötti normál testsúlyt, 25–29,9 közötti túlsúlyt, 30 felett pedig elhízást jelez. Ugyanakkor az izmos testalkatú embereket ez a rendszer gyakran tévesen túlsúlyosnak minősíti.
Ezért egyre nagyobb hangsúlyt kap a testzsírszázalék mérése. Nők esetében sportolóknál 14–20%, átlagos értéknél 21–30% tekinthető egészségesnek, míg 31% felett már túlsúlyról beszélhetünk. A mérés történhet bioimpedancia-mérleggel, bőrredőméréssel vagy akár DEXA-vizsgálattal is. Szintén fontos mutató a derék–csípő arány: nők esetében az ideális érték 0,8 alatt van. Ez különösen a hasi zsírfelhalmozódás miatti szív- és érrendszeri kockázat szempontjából lényeges.
Összességében az ideális testsúly nem egyetlen szám, hanem egy egyensúlyi állapot. Figyelembe kell venni a testzsírszázalékot, az izomtömeget, a csontozatot, az életkort, a hormonális tényezőket és a fizikai aktivitást is. A cél nem egy konkrét kilogramm elérése, hanem a jó közérzet, a megfelelő erőnlét, a normál laborértékek és egy hosszú távon fenntartható életmód. A magasság–súly irányszámok segíthetnek tájékozódni, de az egészséges test végső soron az, amelyben jól érezzük magunkat, és amely támogatja a mindennapi életminőséget.
