A szakember az elmúlt napokban egyeztetett Magyar Péterrel és Ruff Bálinttal, majd elfogadta a felkérést. Saját megfogalmazása szerint nem politikai karrierlépésként tekint a feladatra, hanem egy olyan szakmai kihívásként, amely évek óta megoldatlan problémák kezelését teszi lehetővé.
„Szakminiszterként tekintek magamra” – ez a mondat jól jelzi, milyen szerepfelfogással vág neki a munkának. Feltételként szabta, hogy a közösségi közlekedés valóban kiemelt kormányzati prioritássá váljon, ne csupán kommunikációs szinten. Ez azért lényeges, mert az elmúlt években gyakran érte kritika a közlekedéspolitikát amiatt, hogy hiányzott a következetes, hosszú távú stratégia.
A legégetőbb probléma jelenleg a MÁV állapota. A vasúttársaság nem egyszerűen forráshiánnyal küzd, hanem rendszerszintű gondokkal: elöregedett járműpark, szűkös karbantartási kapacitás és szervezeti problémák egyszerre nehezítik a működést. A nyári időszak különösen kritikus lehet, mivel az InterCity-kocsik száma csökkent, miközben az utasforgalom ilyenkor a legmagasabb. A háttérben olyan döntések hatása is érződik, mint a szolnoki járműjavító privatizációja vagy a Ganz-MÁVAG szétesése, amelyek hosszú távon gyengítették a fenntartási rendszert.
Vitézy nem próbál gyors sikert ígérni. Nyíltan beszél arról, hogy a késések és a szolgáltatási problémák nem szűnnek meg egyik napról a másikra. Az új járművek beszerzése időigényes, a közbeszerzések elindítása után is legalább egy év, mire kézzelfogható eredmények jelennek meg. Ez a realista hangnem ritka, de egyben azt is jelzi, hogy a helyzet mélyebb beavatkozást igényel.
Rövid távon ezért inkább az utasélmény javítása kerül előtérbe. Ide tartozik a pontosabb és átláthatóbb utastájékoztatás, az egyszerűbb tarifarendszer, valamint a digitális jegyvásárlás fejlesztése. Ezek nem oldják meg a kapacitáshiányt, de csökkenthetik a mindennapi bosszúságokat, ami az utasok számára azonnal érzékelhető változást jelenthet.
A hosszabb távú fordulat kulcsa az uniós források bevonása lehet. Az új irány szerint a közlekedéspolitika súlypontja az autópálya-fejlesztésekről a vasútra helyeződne át. Ez nemcsak közlekedési kérdés, hanem gazdasági és környezetvédelmi stratégia is: a vasút fejlesztése csökkentheti a közúti terhelést és javíthatja a fenntarthatóságot.
Budapest és az agglomeráció szempontjából kiemelt projekt a HÉV-hálózat korszerűsítése. Itt nemcsak a pályák felújítása a cél, hanem a teljes járműpark cseréje is. Emellett újraindulhatnak azok az elővárosi vasútfejlesztések, amelyek az elmúlt években lelassultak vagy leálltak. Ebben kulcsszerepe lehet az együttműködésnek Karácsony Gergely és más önkormányzati vezetők között.
A tervek része a KRESZ átfogó modernizálása is, amely régóta esedékes. Emellett az állami beruházásoknál nagyobb hangsúlyt kapnának az urbanisztikai szempontok, vagyis az, hogy a fejlesztések ne csak közlekedési, hanem élhetőségi szempontból is javítsák a városokat. A cél egy olyan rendszer, amely a közösségi közlekedést erősíti, miközben nem kényszerít ki hirtelen, társadalmi ellenállást kiváltó változásokat.
A fenntarthatóság kérdésében Vitézy egyensúlyt keres. Nem támogat drasztikus, átgondolatlan zöld intézkedéseket, ugyanakkor a környezeti szempontokat sem hagyja figyelmen kívül. Ennek része az is, hogy a budapesti repülőtér fejlesztése továbbra is napirenden marad, hiszen gazdasági jelentősége megkerülhetetlen.
Összességében nem egy-egy projekt, hanem egy teljes rendszer újragondolása van napirenden. A magyar közlekedés problémái évtizedek alatt halmozódtak fel, így a megoldás sem lehet gyors. A következő hónapokban az derül ki, hogy a szakmai megközelítés és a politikai akarat valóban találkozik-e – mert ha igen, az hosszú távon érezhető változást hozhat. Ha nem, akkor a jelenlegi problémák csak tovább mélyülnek.