A háttérben zajló mechanizmusokat a Deutsches Zentrum für Neurodegenerative Erkrankungen és a Ludwig-Maximilians-Universität München kutatói vizsgálták, eredményeiket pedig a Nature Communications folyóiratban publikálták. A tanulmány szerint az agy immunrendszere kulcsszerepet játszhat a folyamatban, mégpedig egy eddig kevésbé ismert módon.
A kutatók figyelme a mikroglia nevű sejtekre irányult, amelyek az agy „takarító” immunsejtjeiként működnek. Normál esetben ezek a sejtek eltávolítják a sérült vagy felesleges idegi kapcsolatokat, ezzel segítve az idegrendszer egészséges működését. Az Alzheimer-kór korai szakaszában azonban úgy tűnik, hogy ez a rendszer hibásan kezd működni: a mikroglia olyan kapcsolatokat is lebont, amelyekre valójában szükség lenne.
Ez különösen a szaglásért felelős agyi területeken válik látványossá. Az illatok feldolgozása nem csupán az orrban történik, hanem az agy elején található szaglóhagymában, ahonnan az információk további idegpályákon keresztül jutnak el más agyi régiókba. Ha ezek a kapcsolatok sérülnek, az már a betegség korai fázisában érzékelhető szagláscsökkenést okozhat.
A folyamat egyik kulcsa egy foszfatidilszerin nevű molekula viselkedése. Egészséges állapotban ez az idegsejtek belső membránján található, Alzheimerhez köthető állapotokban azonban a sejt külső felszínére kerül. Ez a változás egyfajta „hibajelzésként” működik: a mikroglia úgy érzékeli, hogy az adott kapcsolat feleslegessé vált, és eltávolítja azt. A kutatók szerint ez a téves reakció hozzájárulhat az idegi hálózatok fokozatos leépüléséhez.
A vizsgálatok nemcsak laboratóriumi modelleken alapultak. A kutatók Alzheimer-szerű tüneteket mutató állatok mellett elhunyt betegek agyszöveteit is elemezték, valamint élő pácienseknél végzett képalkotó eljárások – például PET-vizsgálatok – eredményeit is felhasználták. Ezek mind ugyanabba az irányba mutattak: a szaglással összefüggő idegi rendszerek már a betegség nagyon korai szakaszában károsodhatnak.
Ennek a felismerésnek komoly gyakorlati jelentősége lehet. Az Alzheimer-kór kezelésében az egyik legnagyobb kihívás, hogy a diagnózis gyakran csak akkor születik meg, amikor a memóriazavarok már egyértelműek. Addigra viszont az idegrendszeri károsodás sokszor előrehaladott. Ha a szaglás romlása valóban megbízható korai jelzőnek bizonyul, az új lehetőségeket nyithat a szűrésben és a korai beavatkozásban.
Ez akár egyszerűbb, gyorsabb vizsgálati módszerekhez is vezethet a jövőben, például szaglástesztek alkalmazásával a kockázat felmérésére. Mivel a modern terápiák annál hatékonyabbak, minél korábban kezdik el őket, egy ilyen korai jelzés jelentősen javíthatja a betegek kilátásait.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a szaglás romlása önmagában nem jelenti azt, hogy valakinél biztosan Alzheimer-kór alakul ki. Számos más ok – például fertőzések, allergia vagy az öregedés természetes folyamatai – is állhat a háttérben. Ugyanakkor, ha a változás tartós vagy fokozódik, érdemes orvossal konzultálni.
A kutatás tehát egy újabb lépés afelé, hogy jobban megértsük ezt az összetett betegséget – és talán időben felismerjük, mielőtt a legsúlyosabb tünetek jelentkeznének.