A változás nem csupán szándéknyilatkozat maradt, hanem hivatalos formát is öltött: a Magyar Közlönyben megjelent 1179/2026. (VI. 5.) számú kormányhatározat kimondja, hogy a jelenlegi teljesítményértékelési rendszert a 2026/2027-es tanévtől már nem alkalmazzák. Ezzel lezárul egy olyan időszak, amely sok tanár és intézményvezető szerint inkább a papírmunkáról, mint a valódi szakmai fejlődésről szólt.
A teljesítményértékelési rendszer – vagyis a TÉR – eredeti célja az volt, hogy objektívebb módon mérje a pedagógusok munkáját, segítse a szakmai fejlődést, és bizonyos mértékben kapcsolódjon az előmenetelhez, illetve a bérezéshez. A gyakorlatban azonban sokan úgy érezték, hogy az értékelés elszakadt a tantermek valóságától. A tanároknak számos adatot kellett rögzíteniük, dokumentumokat feltölteniük és különböző szempontok szerint önértékeléseket készíteniük, miközben a rendszer nehezen tudta mérni azokat a készségeket és eredményeket, amelyek a pedagógusi munka lényegét adják.
Hiszen egy tanár teljesítményét nem csupán számokban lehet mérni. Nehezen számszerűsíthető például, hogyan motivál egy diákot, hogyan segít egy hátrányos helyzetű gyermeknek felzárkózni, miként kezeli a konfliktusokat, vagy hogyan alakít ki olyan biztonságos légkört az osztályteremben, amelyben a tanulók fejlődni tudnak. Sok pedagógus szerint éppen ezek a legfontosabb elemek maradtak háttérben a jelenlegi rendszerben.
A kormány álláspontja szerint a TÉR túlzott bürokráciát eredményezett, miközben nem nyújtott valódi szakmai visszajelzést. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter korábban arról beszélt, hogy az értékeléshez kapcsolódó adminisztratív kötelezettségeket már az idei tanévben felfüggesztik, ugyanakkor a korábban megállapított teljesítményértékelési illetmények megmaradnak. Ez fontos üzenet a pedagógusok számára, hiszen a változás nem jár anyagi veszteséggel azok számára, akik korábban ilyen juttatásban részesültek.
A következő tanév így egyfajta átmeneti időszak lesz. A régi rendszer már nem működik, az új pedig még kidolgozás alatt áll. Az iskolák számára ez egyszerre jelenthet könnyebbséget és bizonytalanságot. Könnyebbséget azért, mert megszűnik egy sokak által feleslegesnek tartott adminisztrációs teher. Bizonytalanságot pedig azért, mert egyelőre nem ismert, pontosan milyen formában tér vissza a pedagógusok szakmai értékelése.
A kormány hangsúlyozza, hogy nem a szakmai visszajelzések megszüntetése a cél. Egy jól működő iskolarendszerben továbbra is szükség van arra, hogy a pedagógusok fejlődhessenek, visszajelzést kapjanak munkájukról, és szakmai támogatásban részesüljenek. A kérdés inkább az, hogy mindez milyen formában történik majd. Az oktatási tárca szerint a jövőben a bizalomra, a szakmai párbeszédre és a fejlesztő szemléletre épülő rendszer kialakítása a cél.
A tanárok egyik leggyakoribb panasza az elmúlt években az adminisztráció növekedése volt. A tanítás mellett egyre több időt kellett különféle nyilvántartásokkal, jelentésekkel, mérésekkel és online rendszerek használatával tölteniük. Sokak szerint a pedagógusi munka legértékesebb része, a diákokkal való foglalkozás szorult háttérbe a folyamatos dokumentáció miatt. A mostani döntés ezért sokak szemében nem egyszerű szabálymódosítás, hanem valódi tehercsökkentés.
A kormányhatározat szerint az új értékelési rendszer kidolgozásába szakmai szervezeteket is be kell vonni. Ez azért lehet különösen fontos, mert a korábbi évek egyik visszatérő kritikája éppen az volt, hogy a pedagógusokat kevésbé vonták be az őket érintő döntések előkészítésébe. Most lehetőség nyílhat arra, hogy az új modell a tanárok gyakorlati tapasztalataira és javaslataira épüljön.Az új rendszer tervezetét legkésőbb 2026. augusztus 31-ig kell a kormány elé terjeszteni. Ez meglehetősen szoros határidő, hiszen néhány hónap alatt kell olyan javaslatot készíteni, amely egyszerre felel meg a szakmai elvárásoknak, a pedagógusok igényeinek és az oktatásirányítás céljainak.
A döntésnek politikai üzenete is van. A kabinet ezzel azt jelzi, hogy kész felülvizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek a gyakorlatban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ugyanakkor az oktatás problémáinak jelentős része továbbra is megoldásra vár. A tanárhiány, a pályaelhagyás, az intézmények közötti különbségek, valamint az iskolák finanszírozása továbbra is komoly kihívást jelent.
A következő hónapok ezért kulcsfontosságúak lesznek. Az oktatási kormányzatnak most lehetősége nyílik arra, hogy egy olyan rendszert alkosson, amely valóban támogatja a pedagógusokat, és nem újabb terheket rak rájuk. Ha sikerül egy egyszerűbb, átláthatóbb és szakmailag megalapozott modellt létrehozni, akkor a mostani döntés valódi fordulópontot jelenthet a magyar közoktatásban.
A pedagógusok többsége ugyanis nem a szakmai értékelés ellen tiltakozott, hanem az ellen, hogy az értékelés helyét gyakran az adminisztráció vette át. Az új rendszer sikerének kulcsa az lesz, hogy képes-e valódi szakmai támogatást nyújtani, miközben nem von el felesleges időt és energiát attól, ami a legfontosabb: a gyerekek oktatásától és nevelésétől.