Az ondol működése
A rendszer lényege az volt, hogy a konyhában kialakított tűzszekrényben – az úgynevezett agungiban – fával fűtöttek, a keletkező forró füst pedig egy csatornahálózaton keresztül a padló alá áramlott. Ott sárral tapasztott kövek helyezkedtek el, amelyek lassan felhevültek, majd egyenletesen sugározták a meleget a lakótérbe. A füst útját egy kémény zárta le, így a hő nem távozott azonnal, a kövek pedig hosszú ideig megtartották a meleget.
A rendszer sajátossága volt, hogy a padló melegebbé vált, mint a szoba levegője, ezért a lakók sok mindennapi tevékenységet – az étkezéstől az alvásig – közvetlenül a padlón végeztek. Az ondol nemcsak fűtött, hanem többfunkciós megoldás is volt: a tűzszekrények főzésre is szolgáltak, így egyetlen befűtéssel egyszerre melegítették az ételt és az egész házat. Egy jól kialakított rendszer akár napokig tartó meleget biztosított még kemény téli fagyok idején is.
A hosszú füstút jelentősen csökkentette a hőveszteséget, ami a hatékony és tartós hőleadás egyik kulcsa volt. Az ondol eredete egészen a 10. századig nyúlik vissza: már korabeli kínai források is említik, hogy a koreaiak föld alatti járatok segítségével fűtötték otthonaikat. A Silla-korban szintén alkalmazták a padlófűtést, és az Észak-Koreában feltárt leletek arra utalnak, hogy az ondol elődjei már a prehisztorikus időkben is létezhettek.
A 13. század közepére a technológia eljutott arra a szintre, hogy nem csupán egy szoba egy részét, hanem az egész házat képes volt felmelegíteni, ami különösen nagy előnyt jelentett a hideg teleken. Emellett a rendszernek fertőtlenítő hatása is volt: a füst természetes módon segített távol tartani a rovarokat, gombákat és baktériumokat a hagyományos koreai faházak belső tereiből.
Az ondol kialakítása tudatos tervezésen alapult: a konyhát mindig alacsonyabb szintre építették, mint a lakótereket, így a forró levegő természetes módon áramolhatott a padló alatti járatokban. A megfelelő dőlésszög és a füst irányítása kulcsszerepet játszott a hatékony működésben. Bár Kínában és Mongóliában is léteztek hasonló fűtési megoldások, ezek általában csak a szoba egy részét – például az alvóhelyet – melegítették. A koreai ondol ezzel szemben az egész lakótér hőellátását célozta meg, ami akkoriban egyedülállónak számított. Ráadásul egy jól megépített rendszer hosszú éveken át megbízhatóan működött komolyabb karbantartás nélkül. Természetesen voltak hátrányai is: a hőmérséklet nem volt pontosan szabályozható, a levegő gyakran hűvösebb maradt, mint a padló, ami megfelelő szellőztetés hiányában egészségügyi problémákhoz vezethetett.
A kudul (구들) – az ondol eredeti koreai elnevezése – a „felforrósított kő” jelentésű kifejezésből származik. Maga az „ondol” szó sino-koreai eredetű, és csak a 19. századtól jelenik meg írásos formában. Bár ma már modern, vízkeringetéses rendszerek váltották fel az eredeti megoldást, a padlófűtés alapelve változatlan maradt – egy több mint ezeréves koreai találmány örökségeként.
_31.webp)
